A tegnap esti lefekvésnél megállapítottam, hogy már alig van tejem!
Miután Vilcsit megszoptattam az egyik mellemből, leraktam aludni.
Kis idő múlva, hallom, hogy mondja a magáét. Bementem, ilyenkor van, hogy bármennyit is szopizik, még szomjas marad. Próbáltam megitatni, de egyfolytában csak keresett. Rátettem a cicire, de nem jött már annyi neki, mint kellett volna, ezért a másik cicire is rátettem, amit mohón kiszívott, és szinte rögtön elaludt.
Reggelre alig volt tejem. Még szerencse, hogy hajnal fél 5kor már tápszert kapott.
A ma esti lefekvésnél, már nem is próbáltam ágyba tenni, igaz ő sem engedte, amíg a másik cicit is ki nem szívta.
A fiúkat 9 hónapig kaptak anyatejet, bár ők akkor már nem szoptak. Sőt szinte egyáltalán nem szoptak, hogy miért, az külön – külön egy történet.
De Vilcsi egy örömszopizó. Olyan jó lenne még egy kis ideig szopiztatni.
Most újra elkezdtem inni a szoptatós teát, talán segít.
Remélem, azért estére mindig lesz, annyi amennyi neki kell.
Nehezen mondok le a meghitt esti percekről.
Utolsó kommentek