Megint egy dolgos, meleg, izzadsággal, gondokkal teli, gyerekektől hemzsegő néhány nap áll a hátam mögött.
Kezdődött avval, hogy szombaton elmentünk babaúszásra. Az – az csak mentünk volna, mert mikor odaértünk, már apa mondta, hogy gyanús, hogy nincs egy autó sem, pedig mindig úgy kell ügyeskedni, hogy legyen parkoló helyünk.
Hiába csöngettünk, senki. Hívtam őket telefonon, nem vették fel.
3 perc próbálkozás után visszafordultunk.
Haza szaladtunk a babakocsiba, betettük a kocsi csomagtartójába és lementünk a Római partra sétálni egy kicsit, ha már az úszás elmaradt.
Időközben telefonált a Kiki, hogy annyira ne siessünk, haza, mert ki kéne szellőznie a konyhának. Kérdeztem, hogy fel is gyújtotta? Nem, csak életében először megpróbált süteményt sütni, kevés sikerrel.
„- De hát anya, az senki nem mondta, hogy a tepsit ki kellett volna kenni valamivel!”
- Legalább sütő papírt tehettél volna alá.
Mindegy. Több is veszett Mohácsnál. Lényeg a próbálkozás.
Mire észbe kaptam, már vasárnap reggel volt.
Mivel a szombati úszás elmaradt, szombaton kiderült, hogy esküvőn voltak uszi Bandiék – mi csak így hívjuk őket apával.
Tehát mivel az úszás elmaradt, ezért vasárnap mentünk.
Vilcsi mintha érezte volna, minden nap szépen elalszik 11 és negyed 12 között. Hát Vasárnap nem. Egészen indulásig esze ágában nem volt aludni. Pedig fél 1ig nyugodtan szundíthatott volna. A kocsiban elaludt, de csak 10 percet. Úszás után beszaladtunk a Tescóba, utána meg anyuékhoz. Nem sokat voltunk ott, mert mentünk is tovább apa egyik ismerőséhez, apámnak kellett elintézni valamit.
Ahova mentünk, ott 7 két hetes kiscica volt, tündériek.
Mellette volt egy 8 hetes kis rohangálós is. Vilcsi nagyon érdeklődött iránta, bár amikor kicsit megkapta a kiskörmeivel a kézfejét, nagyon meglepődött. De utána folyamatosan próbálta elkapni a kiscicát, aki az első találkozás után, már púpos háttal, felálló szőrrel, hátrál a hercegnő elől.
Hazafelé Vilcsi megint aludt, de új fent csak 10 percet.
Szegénykém, végül is egész nap semmit nem aludt.
6 kor értünk haza, megetettem és szinte azonnal elaludt.
7 kor keserves sírással ébredt, vagy rosszat álmodott vagy a felső foga kínozza.
5 perc vigasztalás után visszaaludt.
8kor álmában kivettem, tisztába tettem, átöltöztettem, megszopiztattam. Végig aludta az egészet és aludt is tovább. Éjfélkor megint úgy szopizott, hogy aludt, szerintem nem is kelt volna fel, de így legalább nem kellett fejnem.
Reggel 6kor megint csak a cici kellett és végig aludt még negyed 9ig.
Végül is behozta a napközben kimaradt időt.
Hétfőn jövős – menős, vásárolós napunk volt.
No meg egész nap takarítottam. Egy csomó babaruhát összeválogattam, ami manócskámra már nem megy rá.
Kedden jött hozzánk, keri anyu. Igazán jó hatással van Vilcsi alvókájára, az én drága barátném, mert általában másfél két órákat szoktunk délelőtt aludni, de most, hogy itt volt a keresztanyja, aludt majdnem 3 órát.
Mosolyogva kelt. Nem sokat evett, mert inkább elbohóckodták az egészet.
Aztán lekísértük Évát, még sétáltunk egy kicsit és jöttünk is haza. Vilcsi a délelőtti alvásnak köszönhetően délután nem aludt.
6kor enni sem akart. Lementünk apa elé, és együtt átsétáltunk anyuékhoz. Vittem magammal a kisasszony kajáját, ott jó ízűen befalta az egészet.
8ra értünk haza, fürdés, szopi és alvás. Egészen reggel 6ig.
Nagyon fontos hír, hogy Vilcsi kedden egyedül magától felült és utána a járóka léceibe kapaszkodva feltérdelt.
Ma délelőtt anyuék elvitték Patrikot a telekre, jó neki, kiszabadulni ebből a melegből. Kiki meg átment anyuékhoz, ki számítógépezni magát, nem is jön haza, csak holnap.
Vilcsi fél 12kor feküdt le. Azóta is alszik. Jó nagy a csönd körülötte.
Utolsó kommentek