Tegnap Vilcsi a déli alvás után az ágyban térdepelve várt rám.
Rögtön megfogalmazódott bennem, hogy lassan fel fog állni – ami fél óra múlva be is következett a járókában – ezért az ágát lejjebb kell rakni.
Most már a legalsó szinten alszik.
Itt végérvényesen és visszafordíthatatlanul bele kellett törődni, hogy az én kicsi lányom, bizony nagyon gyorsan fel fog nőni, sokkal gyorsabban, mint ahogy azt én szeretném.
Félre értés ne essék, örülök minden mozzanatnak, amikor azt látom, milyen ügyes és okos nagylány kezd lenni, de olyan jó, amikor még ilyen kicsik.
Azért egy könnycseppet elmorzsoltam a szemem alatt.
Utolsó kommentek