Vilcsi az igazi ajándék

Huhhh!
Hát igen mozgalmas 2 hét áll mögöttünk.
A párommal lakást felújítottunk, szerencsénkre a legjobb haverom átjött segíteni, aki mellesleg 208 cm, ezért létra nélkül is eléri a plafont.
Bár a fiúk csinálták a festést és a tapétázást, de a dobozokba be pakolás, szelektálás az én részem volt, főleg úgy, hogy 2 nagy fiam csecsemő kori holmijai is még el voltak rakva.
Bevallom nehezen szabadulok meg dolgoktól, na de ilyenkor több zsákra való kuka anyag halmozódik fel.
Természetesen nem lettünk kész annyi idő alatt, amennyit gondoltunk, így nem a gyerekek költöztek haza anyuéktól, hanem mi költöztünk át anyuékhoz egy hétre.
Még jó, hogy csak 3 megálló van köztünk.
Már két napja itthon vagyunk és én csak pakolok, pakolok és pakolok.
A baba ruhákat is elővettem és elkezdtem őket kimosni.
még igazán semmit nem vettünk, de már annyi mindent kaptunk, hogy úgy néz ki nem is kell nagyon semmi.
A meleg még mindig nagy és estére úgy érzem a kisasszony a köldökömön keresztül megnézi milyen a világ idekint.
Még 9 hét van hátra de már mindenki szörnyülködik, hogy mekkora a hasam és biztos ikrek, csak nem vették észre. (Ja, se az ultrahangon, se az amniocentesisnél)
Bár eleinte szerettem volna, ha ketten vannak, most már ne tréfáljon meg a sors.
Azt hiszem nehéz idők várnak még rám/ránk.