Vilcsi az igazi ajándék

Elég volt, elég volt, elég volt.
Tegnap beléptünk a 36. hét / x. napba.
Ki vagyok!!!
A csepegésem abbamaradt, lehet, hogy a kisasszony trónolt a hólyagomon és attól volt.
Mostanra viszont úgy érzem, hogy a szervezetemben lévő összes folyadék a lábamba és a kézfejembe raktározódik.
Már reggel fel vagyok puffadva és estére csak egyre rosszabb lesz.
Az egyik agyféltekém azt súgja, azonnal üljek be egy kád, forró vízbe és rohangáljak fel s alá a lépcsőn, hogy minél hamarabb megszüljek, a másik agyféltekém, azt mondja, most már ki kell bírnom ezt a "kis" időt, hiszen a babának az a legjobb, ha akkor jön, amikor ő akar.
A család meg ahelyett, hogy biztatna, amikor panaszkodom, olyanokat mond:
"- Hogy ha már ezt a 8 hónapot kibírtad, akkor miért hisztizel." (Ez nem hiszti, egy idegen ember lábfeje van rám csatolva)
 Meg:
" - Te akartad ezt a babát, ne felejtsd el, nem vagy már 20 éves"
OKÉ, de akkor  nincs beleszólás, mikor hogy nevelem, mit adok rá, mikor szoptatok, mit adok enni stb.....
Még az a szerencse, hogy a párom mellettem áll, de szegény azon kívül, hogy masszírozza és simogatja a lábam, sokat nem tud tenni.
Lehet, hogy én vagyok túl önző???
Pedig jól tűrőm a fájdalmat, de már egy tollat nem tudok a kezembe összefogni...