Drága babócám ma átaludta az éjszakát.
Na mondjuk, jól kidőlt este.
Szombaton betöltöttük a 8. hetet, ezért úgy gondoltuk, végre fogadhatunk vendéget a szük családon kívül is.
Természetesen csak egy emberről volt szó, az én legjobb haveromról akivel már 22 éve töretlenül kitartunk egymás mellett. (Na ennyit a fiú - lány közötti barátságról)
Kicsi lánykánk úgy döntött, ő is részt vesz a vendéglátásban és műsoros estet ad.
Szegény Zoli haverommal sokat nem beszéltünk, mert majd végig a kisasszony igényt tartott rám.
Ilyen még soha nem volt. Hová lett az én nyugodt, jól alvó kicsi lányom??
Semmi sem volt jó! Éhes nem volt, hasa nem fájt, pelus tiszta, de ha leraktam, rögtön keserves sírásba kezdett.
Fél 12 kor végre elaludt a lelkem. Egészen reggel 7 ig. Mozdulatlanul, egy nyaf nélkül, ahogy este leraktam.
Mikor fél 7 kor felébredtem, úgy ugrottam ki az ágyból, nincs - e valami baja az én kicsikémnek, mint akit ágyúból lőttek ki.
Nem volt, jó ízűen, kisimult arccal aludt....
Utolsó kommentek