Ma muszáj voltam kimozdulni itthonról.
Sajnos hivatalos ügyeket kellett intéznem.
A válásnál kifogtunk egy olyan bírónőt, hogy a párom szerint még három év múlva is válni fogunk.
A lényeg, hogy kitalálta, hogy addig nem folytatja az eljárást, amíg Vilcsi a férjem nevén van.
A párom mondjuk, valahol örül ennek, mert már alig várja, hogy a kicsi lánya végre az ő nevét viselje.
Na, a lényeg, a lényeg, ezért ma be kellett mennem a gyámhivatalba elindítani az apaság megtámadásával kapcsolatos pert.
Az ügyintéző csaj egy tündér volt. Nem értette miért nem hajlandó a bírónő minket szétválasztani, hiszen a két ügy teljesen egymástól független egymástól.
Mindegy, elmagyaráztam neki a felállást, elmondtam, hogy a férjem is mindennel egyetért, és bármikor megjelenik nála.
Csodálkozott, hogy mi milyen jól meg vagyunk.
Mondtam neki, én úgy gondolom, ha 15 évig éltem vele, szültem neki két gyereket és valaha szerettem, akkor nem fogok acsarkodni rá, természetesen, amíg ő sem teszi ezt.
Azt mondta, ritka az ilyen, pedig mindenkinek így kéne hozzáállnia.
Sokat beszélgettünk, kérdezte, mi a szakmám, mert elég járatós vagyok a jogban.
Mondtam neki, hogy csecsemő és gyermekápoló vagyok, de marketing sulit is végeztem, ott pedig tanítanak jogot is egy fél éven át, bár csak azt, ami ahhoz kell.
Megkérdezte nem akarok - e szakmát váltani? Mondtam, neki biztosan nem. Itt vagyok 20 éve, szeretem, amit csinálok.
Mikor kijöttem elgondolkodtam, esetleg itt is munkaerőhiány van?
Lassan lasszóval fogják majd az embereket azokra az állásokra, amikkel nem lehet 300 ezret keresni és nem menő.
Minden esetre jó, hogy ez is el van részben intézve.
Május 10.én kell visszamennünk, a két pasival. Már fel is hívtam az exemet, hogy ne csináljon programot.
Utolsó kommentek