Nagy fiam tegnap osztály kirándulásra ment Veszprémbe.
Nem is gondoltam, hogy Vilcsikénk ennyire érzékelni fogja a hiányát.
Hétköznaponként, délután 4 körül jön haza a bátyja. Onnantól kezdve egészen a fél nyolcas fürdetésig, ő szórakoztatja a hercegnőt. Kivétel az - az idő, amikor alszik.
Tegnap Vilcsi már négy körül nem lelte a helyét.
Szopi nem kellett, a járókába sírva fakadt, ha a pihenő székbe tettem ott sem volt jó.
Folyton az ajtó felé nézett, bármerre fordultam vele.
A végén úgy döntöttem, ha már amúgy sem lehet őt lerakni, bemegyünk apa elé a munkahelyére.
Mikor haza értünk, megint kereste fiacskámat.
Annyira édesek, hogy már most ennyire tudják, mi jó nekik, ennyire megérzik, ha valaki nincs a közelükbe a megszokott emberek közül.
Mondjuk tény, ami tény, nagy a szerelem a lányom és a fiam közt.
Utolsó kommentek