Amióta megérkezett a jó idő átszerveztük a sétálási szokásunkat.
A délutáni sétát nem a nagy melegben tartjuk, hanem amikor már egy kicsit jobb idő van, 6 óra körül. Ilyenkor lesétálunk a buszmegállóba, miután apa munkába nem kocsival jár, hiszen reggel beviszi őt a kollégája, mi a buszmegállóba megvárjuk, hogy haza érjen, majd vele folytatjuk a séta további részét.
Mi Óbudán lakunk, a Római part 4 buszmegállóra van tőlünk.
Tegnap délután is így tettünk, bár elég borongós volt az idő.
Mikor kiértünk a Rómaira szakadt az eső.
Szerencsére a babakocsi aljában mindig ott van az esővédő, így gyorsan feltettem, hogy Vilcsi meg ne ázzon.
Na de mi?
A volt férjem felszolgálóként dolgozik, mit add Isten a Római parttól 5 percre.
Gyorsan felhívtam, hogy bent van - e és bemehetünk -e.
Ekkor apa átvette a babakocsi irányítását és úgy szlalomozott a pocsolyák között, mint valami óriás műlesikló, én meg rohantam utánuk, közben hülyére röhögve magam.
Mire odaértünk, úgy néztünk ki, mint aki beállt a zuhany alá.
Vilcsi meg nagyokat nevetett a kocsi védő alatt.
Hát igen, apával nem unalmas az élet.
Utolsó kommentek