Tegnap Vilcsi a reggeli után bent maradt a pihenőszékében, játszani egy kicsit.
Eddig nem volt vele gond, ha tele volt a pocakja, játszott benne és titokban leste a TV-t.
Na, a tegnapi nap kivétel volt.
Eddig nem volt vele gond, ha tele volt a pocakja, játszott benne és titokban leste a TV-t.
Na, a tegnapi nap kivétel volt.
Először jó kis lány módjára ült, mosolygott, mint aki semmi turpisságon nem töri a buksiját.
A következő pillanatban még mindig úgy nézett ki csak a játék hevében ül úgy, mint aki karót nyelt.
Minél inkább a kutyusával foglalkozott, annál inkább előre dőlt.
A dolog kezdett úgy kinézni, hogy tündérkém, megint oldalra fog kidőlni, mint ahogy azt már egyszer eljátszotta.
Mikor rászóltam, visszadőlt, de abban a pillanatban újra próbálkozott.
Miután újra rászóltam, hogy nem szabad, mert kiesik, bevágta a „durcát” és már nem is érdekelte semmi.
Haláli, hogy milyen kis akaratosak, és céltudatosak tudnak lenni, már ilyen kicsinek is.
Utolsó kommentek