Tegnap látogatóba volt nálunk egy régi barátném.
Vidéken laknak, így nagyon ritkán találkozunk, de tartjuk a kapcsolatot.
Délben felhívott, hogy fent van Pesten, fogadó képes vagyok - e.
Mondtam, persze. Akit zavar, hogy szana - szét van a vasalni való, vagy esetleg még nincs elmosogatva a reggeli mosatlan, az ne jöjjön hozzám.
De az nekem nem is a barátom.
Szóval feljött.
Vilcsi egyből nevetgélt rá, kacagott neki.
Mikor ölbe vette, egy óvatlan pillanatban, a nagy beszélgetés közben, Vilcsi ráhajolt a kezére és megharapta. Az az bekapta a hüvelykujját.
"-Jaj, micsoda késecskék vannak ennek a csajnak a szájába - mondta a barátném.
Hát igen, az idő szalad, lánykámnak lassan kijár a fogkefe.
Utolsó kommentek