Pénteken megint elkövettem azt a hibát, hogy délelőtt mentem ki a piacra.
Hazafelé az orvostól beugrottunk, Vilcsivel.
Rengetegen voltak. Mintha szombat délután jönne a világ vége.
Az emberek, ha egy napig nincs nyitva egyetlen bolt sem, fej vesztve rohannak vásárolni, ha meg két napról van szó, akkor kétszer olyan fejvesztve.
Nem értem, elfelejtették azt, amikor még semmi nem volt nyitva vasárnap?
Pedig nálunk, olyankor is volt meleg étel az asztalon.
Tehát a piacon egy gombostűt nem lehetett leejteni, annyian voltak, és nekem itt kellett szlalomozni a babakocsival.
Beálltunk kedvenc zöldségesemhez, Andihoz. Mikor meglátott, mondta, menjek előre. Nem akartam kihasználni, hogy a kicsivel vagyok, amúgy is jól el volt a lelkem.
Időközben legalább ötször megkérdezte, nem akarunk – e előre menni. Nem, nem, mi türelmesen várunk, bár akkor már ott álltunk 10 perce.
Jött egy középkorú férfi, megkérdezte sorban állok – e?
Mondtam igen.
Beállt elém, válogatni, mire az előttem lévő nő, rögtön rászólt, hogy én is sorban állok.
Tudja, csak válogat egy kis almát.
Nem is volt gond, beállt mögém.
A zöldséges stand mellett van egy oszlop, én pont az oszlop mellett álltam, mikor Andi mondja, hogy figyeljem, mert két helyről is állnak.
Történt ugyanis, hogy két idősebb „hölgy” új sort kezdet az oszlop mellett.
Érdekes, mindenki másnak feltűnt merre áll a sor.
Mielőtt sorra kerültem, már csak egy nő volt előttem, Andi megint megkérdezte, nem állok – e előre.
Ráztam a fejem.
Végre sorra kerültünk.
Miközben vásároltam, a középkorú férfi mögém állt.
Erre a csinált sorban álló nő neki esett, hogy álljon sorba, és nem ő következik.
A férfi mondta, hogy mögöttem állt, még meg is kérdezte, hogy itt van – e a sor vége. Akkor még a két öregasszony a környéken sem volt.
Az öregasszony erre közölte, hogy ő nem állhatott mögöttem, mert engem csak előre engedtek a sorba a kicsivel.
Na, én eddig bírtam.
Elmondtam neki, hogy majd 20 percet álltam sorba, hogy többször felajánlották, hogy álljak előre, de pont az ilyen emberek miatt, mint ő, nem szoktam kihasználni a lehetőséget.
Annyira feldühített, pedig ilyenkor utána mindig utálom magamat.
Még szerencse, hogy mást már nem kellett vennem, mert olyan elegem lett a piacból, hogy most egy darabig megint nem megyek ki, ha Vilcsi velem van.
Utolsó kommentek