Tegnap délután kimentünk a Duna Corsóra.
Mivel a Római – partot, teljesen elöntötte a víz, a szokásos délutáni, korai esti sétánkat más területre kellett áttenni.
Mikor apával beszéltem telefonon, kitalálta, mi lenne, ha bemennénk a tesójához, mert beszélni kell amúgy is vele. A bátyuskája, aki egyben Vilcsi keresztapja is lesz, a Duna Corsón dolgozik.
Jó ötlet, mert ott még úgy, ahogy jó levegő van, főleg most, hogy a rakpart le van zárva.
Fél úton találkoztunk.
Vilcsi nagyon élvezte, hogy már nem olyan erővel süt a nap és még az sem zavarta, ha egy kicsit az arcát is éri.
Már elmúlt fél nyolc mire haza indultunk.
A Duna rettentő magasan volt.
Annyi ember bámészkodott, tiszta katasztrófa turizmussá váltunk.
Utolsó kommentek