Ma reggel kiderült, újabb gondok keletkeztek a keresztelő körül.
Reggel felhívtam a plébániát, mert amikor ott voltunk, nem volt ott senki, hiába csengettünk.
Na, szóval, felhívtam, hogy időpontot egyeztessünk.
Egy időpontot, már odébb kellett tolnom, mert anyuék Hévízre utaznak 2 hétre pünkösd szombaton.
Tehát felhívom a papot.
Tudni kell a történethez, hogy a templom a XVI kerületben van. Mi meg Óbudán lakunk.
A párom ragaszkodott a templomhoz, mert itt volt első áldozó, itt bérmált, az első lánya is itt lett keresztelve.
Természetesen azért nekem szólt, hogy beszéljek a pappal.
Az atya amint meg tudta, hogy nekünk ez nem az első házasságunk, rögtön furcsa hangnemet váltott. Közölte, hogy ha nagyon akarjuk, természetesen megkeresztelhetjük a gyereket, bár nem sok értelmét látja.
Képzeljétek, utána még vagy 5 percig beszéltem vele és végig kedves volt... Az már mellékes, hogy mikor letettem a telefont, miket mondtam.
Felhívtam a párom, elmondtam mi történt, azt mondta, jó akkor legfeljebb majd elmegyünk a Kerepesi templomba. / A keresztelő utáni ebéd, Kerepesen lesz a nagyszülőknél, kerti partival/ Az eszébe nem jutott, hogy éppen tegnap mondtam neki, hogy az anyuéknál lévő nagy templomba is keresztelhetnénk Vilcsikét, hiszen én meg ott voltam elsőáldozó és az esküvőm is ott volt, meg minden más.
Azért mellékesen még megjegyezte, hogy azért majd Ő bemegy a paphoz megbeszélni, hogy mi van.
Hát én meg nem mondtam neki, hogy ezek után az én gyerekemet nem fogja egy olyan pap megkeresztelni, aki azt gondolja, nem sok értelme van a dolognak.
Az meg már csak hab a tortán, hogy csak vasárnap van keresztelés, egy nap csak egy, mi meg Villő napon, június 12.én, szombaton szeretnénk tartani.
Édes kis tündérkém a héten felfedezte a kezét.
Utolsó kommentek