Tegnap Vilcsi napközben szinte semmit nem aludt.
Este nem is kellett őt sokat nógatni, pillanatok alatt elaludt.
Este 8kor már békésen szuszogott az ágyában.
Fél 12kor mikor apa bement, hogy megágyazzon, felébredt.
Gondoltam a szokásos „anya meg vagy?” ébredés, ami 3 szívásnyi szopi után további szundikálást eredményez.
Hát jó nagyot tévedtem.
Az álom manó cél tévesztett.
Amíg Vilcsit szopiztattam, apa lefeküdt és szerintem a feje még nem érintette a párnát, már aludt. Vilcsi ezzel szemben tágra nyitotta a szemét, mosolygott és jó kedvű visongatások közepette mondta a magáét.
Eszében nem jutott, hogy az éjszaka kellős közepén járunk és aludni kéne.
Az álompor apának jutott, mert ő békésen aludt, még az sem érdekelte, hogy Vilcsi néha finom pofozgatásokkal próbálja őt felébreszteni.
Két óra, „aludjunk, csicsika, bújj ide” nógatás után és negyed óra sétának köszönhetően végre elaludtunk. Ekkor már fél 2 volt.
Reggel fél 7kor már magyarázott a kiságyában és fél 9ig nem is aludt vissza.
Apát bezzeg alig bírtam felkelteni.
Utolsó kommentek