Vilcsi az igazi ajándék

Ahogy mondani szokás, már nem vagyok mai csirke, mert januárban már 39 is elmúltam, bár eddig nem éreztem magam annyinak. ( A terhesség alatt rájöttem, hogy mégis annyi idős vagyok :-))) )
Két nagy fiam van, egyikük februárban múlt 16. / lassan már neki lesz saját gyereke, erre most jön a kis tesó /, másikuk most volt 12.
Kisebbik fiacskám beteg ezért apjuk úgy gondolta, nem fér bele még egy poronty, bármennyire is szerettem volna. A hosszú együtt töltött évek alatt, elmorzsolódtunk egymás mellett és 2007 decemberében úgy döntöttünk, harag nélkül, megpróbálunk külön életet élni.
A sors ekkor sodorta utamba jelenlegi páromat, akit még 20 évesen ismertem.
Ő akkor már több mint 1 éve egyedül élt, vallófélben a feleségétől.
Sokat beszélgettünk, találkozgattunk és szép lassan anélkül, hogy észre vettük volna, szerelmesek lettünk egymásba.
Gyerekeim maximálisan elfogadták, szeretik. A volt férjemmel is nagyon jó viszonyba vannak. Mindenkinek ilyen idilli váltást kívánok.
Az elején tudtuk, hogy mindketten szeretnénk gyereket.
Az elöző évben (2008) két babánk is elment, nagyon megviselt. A végén már azt éreztem, ha a következő sem sikerül, feladom.
Aztán 2009 februárban vasárnapra vártam, a havi problémámat, de már pénteken furcsán éreztem magam és enyhe hányingerem is volt. Természetesen vasárnap nem jött meg, de örülni még nem mertem. kedden bementem a munkahelyemre ( egészségügyben dolgozom ) és csináltam egy tesztet, ami nagy örömömre pozitív lett.
Ott álltam tele örömmel és aggodalommal a teszttel a kezembe és úgy éreztem magam mint egy kisgyerek, amikor a várva várt ajándékot megkapja, de még nem nyithatja ki, nem örülhet neki, nem kiabálhatja szét a világba, hogy amit oly régen várt most talán az övé lehet.
Szóval így kezdődött.....
Folytatás a továbbiakban.