Jól kiszúrt velem a családom.
Jobban mondva, drága jó szüleim.
Anyunak évekkel ezelőtt volt stroke – ja. (agyér katasztrófája) Rendszeresen jár infúziós kezelésre, minden évben tavasszal.
Idén úgy gondolta, ő most jól van, kihagyja. Kértem menjen el, mert aztán majd év közben lesz rosszul. Szeptember első hetében megfázott és ennek következtében előjöttek a tünetek. (szédül, remeg a keze, kiveri a víz…)
Gyorsan elszaladt orvoshoz és beutaltatta magát október 1 – től minimum 2 hétre a kórházba.
Apukám április óta fájlalja a lábát. Orvost és időpontot intéztem neki, de soha nem ért rá, mert hol nyaralni mentek, hol a telekre, hol kerti partira.
Most eszébe jutott, hogy elmegy és jövő héten hétfőn befekszik egy hétre.
Mikor megjegyeztem, hogy én meg két héten belül szülni fogok, annyi volt a reakció, hogy hát nekik is rendbe kell hozatni magukat valamikor.
(Hozzá tartozik, hogy a kisebbik fiam, tartósan beteg, állandóan itthon van, és nem lehet felügyelet nélkül hagyni)
A mit csinálok a gyerekekkel kérdésre, annyi volt a reakció, hogy hát majd a párom vigyázz rájuk és legfeljebb nem lesz ott a szülésnél.
Még azt is megjegyezték, hogy hát legfeljebb ne szüljek addig, amíg egyikük haza nem jön.
Ne ezen már ő is kiakadt….
Olyan jó, hogy az ember számíthat a szüleire…….
Utolsó kommentek