Tegnap reggel felhívott egy „barátnőm”.
Azért írom így, mert amióta a férjemmel szétmentünk, már nem olyan jó barátnő, mint előtte.
A férjemmel dolgoztak egy helyen 9 évig. Az esküvői tanúja is az exem volt.
Éppen az ő esküvőjükön lett tele nálam a pohár, a férjemmel kapcsolatban, mert hajnal 2kor pult mellett csókolgatta egy csaj nyakát, bár ő állítja, hogy csak vigasztalta. Meg is kérdezte, hogy én a szememnek hiszek és nem neki.
Na, a lényeg, miután mi szétmentünk, nem sokat találkoztunk.
Valójában egyszer, az első szilveszterkor elhívott engem és az „újdon sült” páromat.
Éjfél után nem sokkal odajött, és közölte, nagy hülyeséget csinálok – itt természetesen a férjemmel való szakításra gondolt – és egy év múlva ilyenkor sírni fogok
- Neked is boldog újévet – válaszoltam.
Hát ez a csaj hívott ma fel.
Azóta nem találkoztunk csak beszéltünk. Neki most májusban volt 2 éves a kislánya, tudta, hogy nálunk is jön a baba, tavaly nyáron felhívott, hogy nem kell – e a babakocsija, mert ő eladná nekem.
Mondtam, nem köszi, már van.
Én nem tudom, én biztos nem tudnám eladni a használt babaholmikat a barátnőmnek. Max. kölcsön adni.
Tavaly novemberben beszéltünk. Kérdeztem, hogy van, mi van velük?
Mondta, jól meg vannak, kettecskén.
Nem értettem. Kiderült, a férje, egy hónappal előtte költözött el. Kemény két évet bírt a kapcsolatuk. Ja és a pasinak nem másik nője van, csak nem bírja elviselni a csaj, „nekem minden kell” természetét. /Lehet, hogy nem 4 hónap után kellett volna összeházasodni/
Ma mikor felhívott, kérdezte mi van velünk? Hogy vagyunk?
Mondtam jól. Folyamatban van lassan egy éve a válóperem, de szerencsére az exxel is jól meg vagyunk.
Nem teketóriázott, rákérdezett nyíltan.
És a pároddal együtt vagytok még?
- Persze, és imádjuk egymást.
- Tényleg – mondta csodálkozva.
Utána még beszéltünk egy – két mondatot, de semmiségekről, majd elköszönt.
Mikor letettem elgondolkodtam. Az embereket tényleg bántja az, ha más boldog?
Én olyan szinten tudok örülni más örömének, mintha az én örömöm lenne és ugyan így tudok bánkódni is.
Az egymásra figyelés és az egymással törődés teljesen kipusztult a világból?
Ennyire nem lehet kegyetlen az élet!
Utolsó kommentek