Múlt héten rádöbbentett az élet, hogy megint valakit túl közel engedtem magamhoz, túl kinyíltam és túl sokat árultam el magamról.
Ezt kihasználva támadtak hátba.
Gyűlölöm, ha valaki önző, csak a maga érdekeit tartja szem előtt.
Saját természetéből adódóan irigy másokra, legyen az bárki.
Neki kell minden elsőnek, aztán másodiknak és még harmadiknak is.
Egyszer, sőt kétszer már megégettem magam vele kapcsolatban, akkor megfogadtam, megtartom a három, de inkább több lépés távolságot, aztán az idő múlásával közelebb engedtem magamhoz és a családomhoz.
Azt hittem megváltozott, ő is átgondolta a dolgokat, de tévedtem.
Saját bőréből nem tud kibújni senki.
Ezután óvatosabb leszek, még egyszer nem követem el ezt a hibát.
Apának nem is mondtam, mi bánt, mert megint csak azt mondaná, túl lelkis vagyok.
Lehet, igaza van, de az ilyen fajta önzőség, irigység és színészkedés bosszant és dühit.
Próbálok, nem foglalkozni vele, talán akkor hamarabb lenyugszik a hangulatom.
Utolsó kommentek