Vilcsi az igazi ajándék

2009. 10. 10. én reggel 8 óra 23 perckor megszületett a mi drága kincsünk, Széles Villő Kincső.
Egy éves próbálkozás és két baba elvesztése után igazi ajándék a számunkra.
Nevének jelentése, tündér. Bár ősszel született, a tavaszt és a napfényt hozta meg életünkbe.
Ő egy igazi csoda!
Minden perc ajándék!
Olvashatsz minden napjainkról, örömeinkről, bánatainkról
DE LEGFŐBB KÉPEN VILCSIRŐL

Móra Ferenc

Szeresd a gyermeket!
 
Szeresd a gyermeket! A sivatag hegyen,
Hol villámok között vala az Ur jelen,
E legszentebb parancs nincs k
őtáblára irva -
Mosolygó kedviben, pirosló hajnalon
Aranybet
űkkel ezt az örök Irgalom
Az emberszívbe irta.

Szeresd a gyermeket! Még néki szárnya van,
A csillagok közé
ő még el-elsuhan,
S kitárja vidoran a mennyek ajtaját:
Hiába könyveid, hiába lángeszed,
Az Isten titkait ki nem kémlelheted,
Csak gyermeklelken át.

Szeresd a gyermeket! A lét napfénye
ő,
Estellik, hogyha megy, hajnallik, hogyha j
ő,
Csöpp lábai nyomán az öröm kertje zsendül,
Bimbónyi kis keze áldással van tele,
S melyik szeráf-zene érhetne föl vele,
Ha víg kacaja zendül?

Szeresd a gyermeket! Hisz oly hálás szegény,
Egyszerre könny, mosoly ragyog csillagszemén,
Ártatlan kis szivét az öröm megteli,
S köszönetét, akár az esti fuvalom,
Mely félve játszadoz a harmatos galyon,
Oly halkan rebegi.

Szeresd a gyermeket, öleld szivedre
őt,
Ringasd el lágyan a szegény kis szenved
őt,
Lehunyt pilláinak töröld le könnyeit:
S mig te a gyermekek könnyét törölgeted,
Egy láthatatlan kéz a csillagok felett
Letörli vétkeid!

Vilcsi képekben

Vilcsike ma ennyi idős

Lilypie First Birthday tickers

Utolsó kommentek

Friss topikok

Corsó-ztunk

2010.06.08. 09:30 - Özimami

Címkék: család apa séta napjaink

Tegnap délután kimentünk a Duna Corsóra.
Mivel a Római – partot, teljesen elöntötte a víz, a szokásos délutáni, korai esti sétánkat más területre kellett áttenni.
Mikor apával beszéltem telefonon, kitalálta, mi lenne, ha bemennénk a tesójához, mert beszélni kell amúgy is vele. A bátyuskája, aki egyben Vilcsi keresztapja is lesz, a Duna Corsón dolgozik.
 
Jó ötlet, mert ott még úgy, ahogy jó levegő van, főleg most, hogy a rakpart le van zárva.
Fél úton találkoztunk.
Vilcsi nagyon élvezte, hogy már nem olyan erővel süt a nap és még az sem zavarta, ha egy kicsit az arcát is éri.
Már elmúlt fél nyolc mire haza indultunk.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A Duna rettentő magasan volt.
Annyi ember bámészkodott, tiszta katasztrófa turizmussá váltunk.

 

 

Már megint egy zűrős hét

2010.06.07. 09:00 - Özimami

Címkék: család betegség alvás baba napjaink

 

Ez a hét is úgy indult, hogy talán egy kicsit lesz időm mindenre, amit én szeretnék.
Szerdáig nem is volt semmi, ami ezt felborította voln
a.
 
De csütörtökön megint beindult a malomkerék és ma estig nem volt megállás.
Tetézte a pénteki hányásig tartó migrénem.
Még apának is el kellett kérnie magát
a munkahelyér
ől, ami nem sokat segített, mert a drága főnökei, mindössze másfél órával előbb engedték el.
A hét legf
őbb eseménye az volt, hogy Vilcsi egyik nap játszás közben elaludt a járókába.
Annyira édes volt, ilyet még soha nem csinált. 
 

 

Keresztelő ruha

2010.06.03. 09:57 - Özimami

Címkék: család ruha öltözködés keresztelő intézni valók

Mint írottam volt, sikerült elintézni a keresztelő ruhát.
Legalább ez meg van.
Szerintem gyönyörű.

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Eltévedt álompor

2010.06.03. 09:14 - Özimami

Címkék: apa alvás baba mama álmosság

Tegnap Vilcsi napközben szinte semmit nem aludt.
Este nem is kellett őt sokat nógatni, pillanatok alatt elaludt.
Este 8kor már békésen szuszogott az ágyában.
Fél 12kor mikor apa bement, hogy megágyazzon, felébredt.
Gondoltam a szokásos „anya meg vagy?” ébredés, ami 3 szívásnyi szopi után további szundikálást eredményez.
Hát jó nagyot tévedtem.
Az álom manó cél tévesztett.
Amíg Vilcsit szopiztattam, apa lefeküdt és szerintem a feje még nem érintette a párnát, már aludt. Vilcsi ezzel szemben tágra nyitotta a szemét, mosolygott és jó kedvű visongatások közepette mondta a magáét.
Eszében nem jutott, hogy az éjszaka kellős közepén járunk és aludni kéne.
Az álompor apának jutott, mert ő békésen aludt, még az sem érdekelte, hogy Vilcsi néha finom pofozgatásokkal próbálja őt felébreszteni.
Két óra, „aludjunk, csicsika, bújj ide” nógatás után és negyed óra sétának köszönhetően végre elaludtunk. Ekkor már fél 2 volt.
Reggel fél 7kor már magyarázott a kiságyában és fél 9ig nem is aludt vissza.
Apát bezzeg alig bírtam felkelteni.

 

 

Hasonmás verseny

2010.06.03. 08:46 - Özimami

Címkék: család baba mama testvér rokonok

Amióta Vilcsi megszületett, mindenki azt mondja, mennyire rám hasonlít.
Már amikor megszületett, akkor is megjegyezte a szülésznő, hogy ritkán látni olyan kisbabát, aki ennyire egy az egyben az anyukája.
Aki a nagy fiamat ismeri, az meg mind azt mondja, tiszta Kiki.
Igazából én apura hasonlítok, a fiam meg rám.
Tegnap előkerestem a fiúk kiskori képét és egyet magamról is.
Hát nem tudom, döntse el, aki akarja.
 
 
Ez a kép Krisztiánról készült, itt éppen 6 hónapos múlt.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ez a kép is Kiki, de itt még csak 3 hónapos.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
     
 
Ez Patrik körülbelül 3 hónaposan. 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

 

Ez pedig én volnék, anyukámmal.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És természetesen egy kép Vilcsiről.

 

Nem mindig a legújabb a legjobb

2010.06.02. 14:05 - Özimami

Címkék: szeretet baba mama főzőcske gondok hozzá táplálás

Ma délben mikor neki láttam Vilcsinek ebédet főzni, újabb bosszúság ért.
Gondoltam a legkisebbnek a legjobbat elvén, újkrumpliból csinálom neki az ebédet.
Már másodszor járok, úgy hogy a újkrumplik közül az egyik folyik és ezáltal az összes többinek gyomor felforgató szaga van.
Dühömben ki is dobtam az egészet. Így jár az ember lánya, ha jót akar.
Maradtunk a régi krumplinál.
Vilcsikém abból is elpusztított 180 grammot, paradicsommal és túróval.

Hancúr – pancúr

2010.06.02. 08:14 - Özimami

Címkék: család apa alvás este baba napjaink

Tegnap apa pont akkor jött haza, mikor Vilcsit végre ágyba raktam.
Természetesen rögtön követelte apát, amint meghallotta a hangját.
A képek magukért beszélnek.
 
 

 
 


 

 

Kedd 2010. június 1.

2010.06.02. 07:57 - Özimami

Címkék: család apa gyerekek baba mama napjaink

Vilcsi 6kor szopizott és utána vissza is aludt. Szerencsére az orra sem volt annyira teli.
Apával fél 7kor keltünk, megcsináltam a szendvicseket és mire a fiúk elmentek, Vilcsi is felébredt. Ekkor 7.30 volt.
Szegénykémnek orrszívással kezdtük a reggelt, utána pedig a szokásos hancúrozás következett a nagyágyon. 9 kor elálmosodott, de az orrocskája újra tele volt, ezért újabb orrszívás, szopi és alvás.
Újra egyedül alszik el a kiságyába.
Amíg Vilcsi aludt Patrik is felébredt. Legalább addig őt megetettem.
A kis drágám 10.45kor kelt, ismét szörcsögve.
Tízóraira sárgadinnyés – banánt kapott.
Evés után a járókában játszott, remekül elfoglalva magát. Nem is kellett őt kivennem egészen ebédig. Mielőtt megebédeltünk, hatalmasat kakilt, ami nem baj, mert ha beteg, jó, ha ürül minél több baci belőle.
Ebédre csirkemelles cukkinit kapott. Szerencsére attól, hogy beteg, még nagyon jó étvágya van.
Miután megevett, vissza a járókába, mert Patriknak is kellett a kajáját csinálnom.
Mire mindennel kész lettem Vilcsinek elszállt a türelme és kikéredzkedett az ágyból.
Kivettem és nagyot játszottunk.
15 kor megjött a Krisztián a suliból. Sajnos megint ramaty idő van, ezért Vilcsit nem vittem magammal a vásárláshoz.
Elmentem a keresztelő ruháért, ami gyönyörű lett, pont olyan amilyennek szerettem volna.
A kis kalapját is elintéztem, még reggel telefonon, remélem kész lesz addigra.
16ra értem haza, Vilcsi nem türelmetlenkedett, pedig már álmos volt.
Szopi után el is aludt egyből, ismét hanyatt.
A szobába kinyitottam az ablakot, friss, hűvös levegő jött be. Vilcsi úgy magára húzta a takarót, hogy nem látszott ki alóla, mikor néha benéztem hozzá.
18 kor ébredt, eddig mindig lerúgta magáról felkeléskor a takarót, de most csak mosolygott alatta. Biztos érezte, hogy hűvös van.
Uzsonnára megint vaníliás milupát kapott, banánnal.
Fürdetésig a járókában játszott, több mint másfél órát.
19.45kor megfürdettem, masszázsoztunk, orrot szívtunk és mentünk aludni.
Miközben szopizott megjött apa.
Na persze, hogy lőttek az alvásnak.
Jó fél óra múlva tudtam csak újra rászedni, hogy aludni menjünk.
Azért negyed 10kor így is már aludt.
Éjjel fél 12kor alig kapott levegőt a nózija miatt, ezért gyorsan kiszívtuk neki, utána egy kis vigasz szopi és alvás.
Aludt egészen 5.30 ig.

 

 

Hétfő 2010. május 31.

2010.06.01. 10:15 - Özimami

Címkék: család betegség gyerekek baba napjaink

Reggel apa negyed 7kor kiugrott az ágyból, mert nagyon fájt a hasa.
Erre a cselekedetére Vilcsi is felébredt. Megszoptattam, de szegénykémnek annyira tele volt az nózija, hogy alig tudott szopizni.
Gyorsan kiszívtam neki, amit már egész jól tűrt. Biztos rájött, hogy ezután legalább kap levegőt.
Utána megint szopizott egy kicsit, de vissza már nem aludt.
Nem akartam, hogy teljesen felébredjen, ezért az ágyába hagytam, ott játszott a Böbe babájával.
Megcsináltam a fiúknak a kaját és negyed nyolckor, már egyik sem volt itthon.
Vilcsit átöltöztettem, megint kiszívtam az orrát és pici szopi után 8kor már újra aludt.
Nem sokáig aludt, 9,30kor már fent volt. Tele volt szegénykémnek a nózija. Kiporszívóztam.
Univer sütőtökös – almás- körtét evett tízóraira. Egy kicsit játszott a járókában, addig megetettem a Patrikot, aki alig akart felkelni. Közben Vilcsit tisztába tettem, mert kakis volt.
Délben már nagyon kis nyűgős volt, megszopiztattam és szinte azonnal elaludt magától az ágyban.
Ma költözött a szembe lévő szomszéd az albérletből. Pont akkor mikor Vilcsi elaludt.
Megállás nélkül csapkodták a rácsot, hol a kint lévő ágynak – az a másik szomszéd régi ágya – hol csak elfelejtették, hogy kilincs is van az ajtón.
Vilcsi 1kor ennek köszönhetően fel is kelt.
13.30kor megetettem jégsaláta főzelékkel, de most nem tettem bele semmi feltétet.
Kicsi játék a járókába, közben Patrik ebéd.
15kor már nyűgős volt. Megszoptattam, de nem akart elaludni egyből, ezért beraktam az ágyába, talán ott lefárad és elalszik.
Így is lett. Negyed óra múlva már aludt. Hanyatt fekve.
Kiki haza ért a suliból, én leszaladtam kenyeret venni, mert más nem kellett.
Vilcsi nem sokkal 5 előtt ébredt.
Mivel Krisztiánnak tanulnia kellett, nem játszott vele, így a drágám a járóka rabságába kényszerült. Nem volt gond, jól eljátszott.
6 kor megetettem Milupa vaníliás ízű tejbedarapéppel, raktam hozzá Nestlé compotte-t.
Ez új dara, ezt még nem próbáltam, de nagyon ízlett neki. Azt hiszem ennél maradunk.
Utána játszott még egy órát a járókába.
Közben megetettem Patrikot és megjött apa, aki rögtön el is rohant, mert ki kellett mennie Kerepesre, a papáékhoz megcsinálni a papa kocsiját.
Vilcsi fél 8kor fürdött, masszázsoztunk, orrszívóztunk, szopiztunk és még a karomba elaludt.
9kor felébredt, szopizott még egy kicsit, aztán aludt is tovább.
Éjfél elött felsírt, mert tele volt az orrocskája. Gyorsan kiszívtuk neki, utána egy kis vigasz szopi és aludt is rögtön tovább. Egészen reggel 6ig.

 

Betegek lettünk.

2010.06.01. 08:32 - Özimami

Címkék: betegség baba mama gondok

Szombaton kimentünk a temetőbe. A legnagyobb melegbe.
Mivel jó idő volt, babakocsival mentünk és tömeg közlekedtünk.
Vilcsin alig volt valami ruha, mégis úgy izzadt, mint aki nyakig be van öltöztetve.
Mikor hazafelé jöttünk, már be volt borulva az ég, hidegen fújt a szél. Még szerencse, hogy vittem magammal kistakarót, meg egy bolerót Vilcsinek.
De ez is kevés volt.
Vasárnap reggel már tüsszögött, éjjel orrot szívtunk, tegnap egész nap nyűgős volt.
Láza nincs, csak szörcsög, mint egy kis hörcsög.
De jó kedvű, csak az arcán látszik, hogy beteg. Olyan bágyadt a lelkem.
 
 
 

 

Szombat 2010. május 29.

2010.05.29. 09:57 - Özimami

Címkék: hétvége család apa gyerekek baba mama napjaink

 
Vilcsi reggel 7kor szopi után visszaaludt. Édes manócskám, mintha érezte volna, hogy anyának kell még egy kis alvás.
Miután felébredt banános – compote-t kapott, amit először apa próbált neki adni, de nem akart enni, így átvettem tőle, bár nekem sem evett valami sokat.
Patriknak megcsináltam a paprikás krumpliját és megetettük.
11 körül jött a Kiki haza.
Vilcsi kezdett álmosodni. Felöltöztettük, megszopiztattam és lassan készülődni kezdtünk.
12kor elindultunk a Pólus – centerbe, természetesen BKV – val.
Nagyon meleg volt. Vilcsi a villamoson elaludt. A busz utat végig aludta, csak amikor leszálltunk akkor ébredt fel. Lehet, hogy zavarja az autók zaja, vagy tényleg ennyire nem szeret babakocsiba aludni, hogy csak max. egy órát képes aludni benne. Bár most még egy óra sem volt.
A Pólusba, apa Zoli haverunkhoz beszélgetni, én meg addig leültem és megetettem Vilcsit, Univer paradicsomos – burgonyával. Direkt vittem neki azt, mert az, az egyik kedvenc.
Meg is ette az egészet. A Pólusból még kisétáltunk a temetőbe, apa nagyszüleihez.
Nagyon meleg volt.
Vilcsi annyira édes volt, miközben apa tépte a gazt, hangosan, gurgulázva nevetett.
Egyszer már észrevettük, hogy így nevet, ha apa tépi a füvet, de az Papáéknál volt a pipiknél és azt hittük a csirkék tetszenek neki.
A temetőbe gyorsan tisztába raktam, bár csak pisis volt, de az nagyon.
Mivel nagyon meleg volt, apa tanácsára nem adtam vissza rá a nadrágját, amúgy is tunikaszerű blúz volt rajta.
Haza felé kivettük őt a kocsiból. A buszon mindenki a csodájára járt.
Mire leszálltunk a villamosról, már gyülekeztek a fekete felhők és fújt a szél.
Betakartam Vilcsit, nehogy megfázzon.
Mikor hazaértünk megetettem, de csak a szopi kellett neki. Biztos hiányzott már a drágámnak.
Szinte nyomban el is aludt.
Amíg Vilcsi aludt, mi elmentünk vásárolni. Jó, hogy hétvégenként apával megyünk, mert így nem nekem kell cipekedni.
Mire hazaértünk, a párom nagylánya is megjött.
Vilcsi nem sokkal előtte kelt. Akkor már este 7 óra volt. Aludt a lelkem fél 5től, majdnem 7ig.
Kiki átment papiékhoz, apa megetette a Patrikot, én megcsináltam a vacsorát és utána vittem Vilcsit fürdeni.
Úgy kifárasztotta a nap, hogy már fél 9 kor aludt.
Éjjel fél 2 kor fent volt, aztán aludt reggel 7ig.

 

Péntek 2010. május. 28

2010.05.28. 09:45 - Özimami

Címkék: család alvás gyerekek baba napjaink

Reggel 6.20 kor keltünk. Vilcsi 7kor ébredt, de utána visszaaludt 9.30ig.
Megreggelizett és játszott a járókába. Közben megetettem a Patrikot és rendet raktam.
Drága tündérkém olyan édesen el volt addig.
11kor már nagyon fáradt volt, szopizott és elaludt, egészen 13.15ig.
14 órakor megebédeltünk, majd mikor 15 órakor megjött a Kiki elmentem vásárolni.
Addig a Kiki játszott vele.
Mire hazaértem, 16.30ra már nagyon elfáradt.
Gyorsan csináltam neki uzsonnát, de nem igazán akarta elfogadni, inkább csak a cici kellett.
Hamar el is aludt.
Aludt 17 órától egészen 18.30 ig.
Vilcsi 8kor megfürdettem, szopiztattam és mentünk aludni.
Miután elaludt eg fél óra múlva felébredt és nagyon nehezen aludt vissza.
Apa 21.30kor jött haza.
Később Vilcsi nem is ébredt fel csak egyszer éjjel 1.30kor, de akkor is csak a cumija kellett neki.
A hajnal 5 órai szopi is kimaradt, aludt egészen reggel 7ig.


 

 

Csütörtök 2010. május 27.

2010.05.27. 09:30 - Özimami

Címkék: család gyerekek baba mama napjaink

Reggel Vilcsi fél nyolckor kelt és már megszoktam, hogy nem alszik vissza.
Játszottunk az ágyon, egy csomót kúszott. Nagyon oda kell már rá figyelni, mert olyan kis gyors a drágám, hogy csuda. A fiúknak valahogy meg volt a veszély érzetük, ha közeledtek az ágy széléhez megálltak. Vilcsinél ez nem így van. Már előre látom, hogy mindent el kell majd pakolni, ami kéz magasságba van, ha elkezd járni.
9kor kezdett elfáradni. Szopizott és fél 10kor már aludt is. Lassan kezd visszaszokni a magától elalvásra, aminek örülök, mert „régen” – de furcsa ezt leírni, hiszen még csak most született – magától elaludt, csak amióta forgolódik, azóta nem akar.
Amíg Vilcsi aludt megetettem Patrikot és kitakarítottam.
11 után ébredt, kakisan. Szinte teljesen beálltunk a délelőttönként egy kakira.
Tízóraiztunk körtét – almával. Érdekes reszelve nem eszi meg az almát, csak ha passzírozom, az már nem zavarja, hogy kicsit akkor is darabos.
Evés után a járókába játszott. Megpróbáltam elrakni a játszószőnyegét, hiszen már több mint 2 hete elő sem vettem, de amikor meglátta, kikerekedett a szeme, amikor meg kivittem a szobából elkezdett sírni. Visszavittem és aláraktam. Olyan édes volt, mint aki rég elveszettnek hitt kincsét kapta vissza. Mikor elkezdett kúszni, maga alá gyűrte teljesen, úgyhogy kivettem alóla. Majd olyankor teszem el, amikor alszik, és nem látja.
Fél 2kor elkezdett csuklani, amiből egyből rájöttem, éhes. Az ebéd már majdnem készen volt. Tegnapról maradt egy fél cukkini, azt kapott csirke mellel és sárgarépával. Abszolút elfogadja, ha egymás utáni két nap ugyan azt a kaját kapja. Főleg, hogy ilyenkor is frissen készül.
Mire megevett, már álmos is volt. Közben megjött a Kiki – Krisztián – a suliból.
Vilcsit letettem aludni. Olyan álmos volt, még a szopi sem kellett neki.
Lementem vásárolni, bankot intézni és beugrottam a dm-be.
Fél 5 után értem haza, Vilcsi nem sokkal előtte kelt.
Uzsonnáztunk, rizspépes – banánt.
Fél 6kor megbeszéltük apával, hogy értünk jön, mert viszi vissza bátyuskajának a kocsit, és menjünk mi is.
Még nem volt 7 mire odaértünk. Épp hogy megérkeztünk, eleredt az eső. Nekünk nem volt gond, a Duna Corsón voltunk, fedett helyen. Megvártuk, amíg eláll az eső, és csak azután indultunk. Hazafelé már nagyon álmos volt a kis drágám, egész úton a vállamra hajtotta a fejét.
Haza értünk, gyors pancsi, szopi és altatás nélkül már aludt is.
Addig apa meg a Kiki elmentek kajáért. Ma nem kellett főznöm.
Vilcsi csak 2kor ébredt, és utána aludt egészen reggel 6ig.

 

Kedd 2010. május 25.

2010.05.25. 09:29 - Özimami

Címkék: család gyerekek szeretet baba mama napjaink

Reggel fél 7kor keltünk. Apa leszaladt zsemléért, megcsináltam nekik a kaját és elmentek dolgozni. Mire mindennel kész lettem, Vilcsi ébredezni kezdett.
Megszoptattam és láss csodát visszaaludt.
Mikor azt hittem, talán lesz egy kis időm magamra is, felkelt a Patrik és jöttek a tejért is.
Kezdődött a megszokott napi menetrend.
Patriknak megcsináltam a kajáját, megetettem, közben elmosogattam és addigra már ébredt is az én kis hercegnőm.
Reggelire sárgadinnyét kapott, banánnal.
Utána játszott a járókába egészen 12ig, amikor elálmosodott.
Egy kis szopi után hamar el is aludt.
2kor ébredt. Addigra Patrikot megetettem.
Ma is tököt kapott, sárgarépával és csirke hússal.
Mire megebédeltünk lassan a Kiki is megjött.
Lementem vásárolni. Nem sok minden kellett ezért hamar megjártam.
Mikor hazaértem Vilcsi kezdett álmos lenni, de nem akart elaludni, ezért játszottunk az ágyunkon. Kiki közben elment színházba az osztálytársaival.
Csúnya fekete felhők közeledtek. Apa telefonált, hogy esik – e? Mondtam, hogy még nem.
Mire apa hazaért, kb. negyed órával később, már dörgött, villámlott és szakadt. Szerencsére nem ázott meg.
Hívott a Krisztián, hogy bőrig áztak. Na, szépen fognak kinézni a színházba.
Vilcsi már addigra nagyon nyűgős volt. Biztos az időt érezhette.
Már 7kor megfürdettem, masszázsoztunk és szopi után egyből el is aludt. Magától az ágyában.
Krisztián fél 11re ért haza, természetesen a Patrik megvárta, hiszen megszokta, hogy együtt fekszenek le.
Vilcsi éjjel nem ébredt fel, csak reggel 5kor, de akkor is a szopi után visszaaludt.

 

Hétfő 2010. május 24.

2010.05.24. 09:29 - Özimami

Címkék: család gyerekek baba főzőcske napjaink

Reggel Vilcsi a meg szokott időben fél 8kor ébredt szopizni.
Nem aludt vissza, amin lassan nem is csodálkozom, úgy látszik, átállunk a „reggel mindenki kell” korszakra.
Olyan jó kedvű volt, mintha nem is történt volna előző este semmi.
Az első dolgom volt, hogy kidobtam a rizspépet, amiből evett, mert rájöttem, miután a legkisebb maradékát is távoztatta a gyomrocskájából, megnyugodott a pocija és Ő békésen aludt. Ez egy újfajta rizs pép volt, na, ilyet nem veszek többet.
Miután felöltöztettem, még nagyokat hancur – pancurozott az ágyunkon apával és a nővérével.
Én addig legalább elkészítettem a reggeliket.
Vilcsi már a meg szokott módon 9kor kezdett álmosodni.
Őt is megetettem, körtés – banánnal. A körte nagyon bejön neki.
Utána még szopizott egy kicsit és hamar elaludt.
Aludt délig. Most nem volt olyan éhes, mint máskor. 1kor ebédeltünk. Tököt, sárgarépával és főtt tojás sárgájával. Nagyokat nevetgélt utána.
2kor mi is megebédeltünk és lassan kezdtünk készülődni, mert Dorinának mennie kellett haza.
Mielőtt elindultunk, fél 5kor Vilcsi uzsonnázott, de nem kellett neki a rizs pépes kaja – úgy látszik emlékszik az előző napi rossz emlékre, pedig ez másik fajta, amit szeret – ezért csak megszoptattam. Utána indultunk és miután a leányzót elkísértük, lementünk sétálni a Római partra. Csodálatos idő volt, de ennek következtében rengetegen voltak. Vilcsi útközben elaludt. Amíg lent sétáltunk a parton végig aludt, körülbelül egy órát, de amint olyan helyre értünk, ahol már kocsik járnak, egyből felébredt.
Már majdnem 7 volt mire haza értünk.
Vilcsinek megcsináltam a fürdő vízét, apa meg addig Patrikot megetette.
Fél nyolckor már pancsiztunk, masszázsoztunk. Utána szopizás és nagyon hamar elaludt.
Egy kicsit kellett vele sétálni.
Éjjel nem ébredt fel 2kor, csak hajnal fél 5kor. Csodálkoztam is, hogy milyen világos van kint.

 

Vasárnap 2010. május 23.

2010.05.23. 15:49 - Özimami

Címkék: család betegség gyerekek szeretet baba napjaink

Drága manócskám reggel fél nyolcig hagyott minket aludni. Akkor viszont követelte a cicit.
Aludni, természetesen megint nem aludt vissza. Úgy látszik, ha apa itthon van, akkor nem alszunk, mert akkor lehet hancúrozni az ágyban.
De amúgy is olyan keveset vannak együtt, most legalább kiélhetik magukat.
Miután megreggeliztünk, Vilcsit is megetettem sárgadinnyés – banánnal és összepakoltunk magunkat, hogy kimenjünk a Margit szigetre.
11kor indultunk. Csodálatos idő volt kint, talán még egy kicsit túl meleg is. A nagy tavon olyan gyönyörűek voltak a tavi rózsák, mint már rég. A békák egyfolytában mondták a magukét. Jó volt kiszabadulni egy kicsit a városból. Nem értem sokan miért vannak felháborodva, hogy nem lehet autóval behajtani a szigetre, hiszen már olyan kevés hely van, ahol tiszta a levegő és távol marad a város zaja.
A szigeti állatkertnél apa kivette Vilcsit, hogy megnézzék az állatokat. Hát itt hibát követett el, mert utána Vilcsit nem lehetett visszatenni a kocsiba. Álmos volt és ő nem szeret a kocsiba aludni. Átvettem és sétálás közben elaludt a karomba. Ekkor már le lehetett őt tenni.
Így aludt több mint egy órát, de amint a szigetről kiértünk, az autók zaja felébresztette.
2re értünk haza. Vilcsi már éhes volt.
Ebédre felraktam főni a levest mielőtt elindultunk és pont kész volt, mire haza értünk.
A védőnő már mondta, hogy adjak neki nyugodtan zöldséget, meg csirke húst a levesből.
Gyorsan megcsináltam és megetettem. Ízlett neki.
A fiúkat éppen etetés közben hozta meg az apjuk. Így teljes lett a létszám.
Miután Vilcsi megebédelt, betettem a járókába és mi is megebédeltünk.
Vilcsi jó kedvűen játszott, de a nagyok – Krisztián és Dorina – rendszeresen bementek hozzá, aminek következtében ki kellett őt venni, hiszen rájött a drágám, hogy velük, sokkal jobb játszani, mint egyedül.
5kor uzsonnázott, vaníliás rizspépet, barackkal.
Utána lefeküdt aludni. Fél 7ig aludt.
Fürdetésig játszott a járókájában, bár többször megint a gyerekekre kellett szólni, hogy ne menjenek be hozzá, mert akkor nem érti, miért nem veszik ki.
Én megértem, én is minden percemet a kisasszonnyal tölteném, de ha folyton játszanak vele és mindig kiveszik, akkor, amikor egedül vagyok vele, hétköznap, nem fogom tudni lerakni.
Fél nyolckor megfürödtünk, masszázsoztunk és úgy nézett ki, hogy nagyon hamar el fogunk aludni.
Tévedtem!
Vilcsi szopizott, evett egy keveset – 50 ml – üvegből. Már úgy nézett ki elalszik, amikor felemelte a fejét, addig fészkelődött, amíg függőlegesen nem tartottam, bőfizett egyet, majd kihányta, amit megevett.
Hívtam apát, segítsen, mert Vilcsinek is és nekem is át kellett öltöznöm.
Miután átöltöztünk, próbáltam elaltatni.
Sétáltunk, ringattam, ágyba tettem, énekeltem. Semmi nem volt jó. Nem sírt, csak nyűgösködött. Kínáltam cicivel nem kellett, próbáltam üvegből, abból ivott néhány kortyot.
Fél óra múlva, egyet köhögött és újra hányt. Ekkor már a rizspépes barackot.
Most sikerült kicseleznem és nem kellett átöltöznünk, csak felmosni.
Apa mondta átveszi egy kicsit. Ő is sétált vele, de 10 perc után én nem bírtam és átvettem.
Leültem vele, ringattam, mikor elkezdte keresni a cicit. Hát – gondoltam – legfeljebb megint hányunk, de ha Vilcsikém kívánja, ám legyen.
Körülbelül 10 kortyot szívott, szájába vette a cumit, befordult a mellkasom felé és egyből elaludt. Mondjuk, már este 10 volt.
Éjjel alig aludtam. Mondanom sem kell, hogy Vilcsi jó ízűen aludt, bár most éjjel kettőkor is szopizott meg ötkor is. Én meg végig paráztam, hogy megint kijön belőle.

 

 

Szombat 2010. május 22.

2010.05.22. 15:48 - Özimami

Címkék: család gyerekek szeretet baba mama napjaink

Reggel Vilcsi 7kor ébredt. Éhesen. Annyira édes, ahogy egyből fordul a cici felé, tátva a kis száját.

Szombat révén, úgy döntött elég volt az alvásból, ő kialudta magát.
Bevettük apával közénk. Magyarázott egyfolytában.
Közben Patrik is felébredt, gondoltam, hogy nem fog sokáig aludni, mert ma mennek az apjához, és ilyenkor sokkal izgatottabb.
Fél 10kor Vilcsi kezdett álmos lenni. Megcsináltam neki a tízórait – körtés – banánt – és gyorsan megetettem. Utána még szopizott is egy kicsit, de az inkább csak az elalváshoz kellett.
Hamar el is aludt.
Mikor elaludt, lementem vásárolni. A piacon megint rengetegen voltak. Nem szeretek szombatonként kijárni, de most muszáj volt.
11kor jött az exem a fiukért. Drága ex anyósom is jött, hogy megnézze, a kicsit, de tündérkém jó ízűen aludt.
Vilcsi majdnem 1kor kelt. Szerintem egész napra kialudta magát.
Olyan jó kedvű volt, nagyokat kacarászott.
Mondtam is apának, még szerencse, hogy nem mentünk úszni, mert akkor fel kellett volna őt kelteni.
Megebédelt, a tegnapról maradt jégsaláta főzeléket.
Ebéd után indultunk is. Apa nagy lánya evez. Neki volt versenye a Gubacsi hídnál.
Mivel a hétvégén most nincs autónk, tömeg közlekedtünk.
Jóval hamarabb odaértünk, mint gondoltuk.
Vilcsi végig nézelődött, magyarázott és játszott. Aludni természetesen nem aludt.
A verseny után jött velünk apa nagy lánykája is – Dorina.
Hazafelé, nagyon csúnya fekete felhők gyülekeztek. Egyszer el is eredt, de csak pár csepp esett, mire felraktam az eső védőt, már el is állt.
Mire haza értünk, újabb fekete felhők voltak az égen, és ép, hogy nem áztunk, meg, mert mire a lakásba beértünk, kint már zuhogott.
Vilcsit megetettem és megpróbáltam lefektetni. Sikertelenül.
Inkább magyarázott és nevetgélt, ha magára hagytam, akkor is elszórakoztatta magát.
Hát, ha nem alszunk, akkor nem alszunk.
Gondoltam, legfeljebb hamarabb lefekszünk majd aludni.
Már megszoktam, hogy Vilcsit a hétvégék, mindig kizökkentik a megszokott menetrendből.
Fél nyolckor már túl voltunk a pancsin és a masszázson is.
Drága tündérkém, már a cicimen elaludt, ami nálunk nagyon ritka dolog.
Nem is ébredt fel, csak a szokásos cumi keresésre hajnal 2kor.
Szopizni, csak fél 5kor ébredt.

· 1 trackback

Péntek 2010. május 21.

2010.05.21. 18:46 - Özimami

Címkék: gyerekek séta baba mama napjaink

Apával reggel 6kor keltünk.
Krisztiánnak pénteken nulladik órája van, ezért amúgy is hamarabb kellünk ilyenkor.
Apa leszaladt friss zsemléért, nagyon hozzászoktak a friss zsemléhez, én meg addig felraktam a kávét.
Én is ittam egy jó kis tejeskávét. Nagyon jól eset.
7 órakor már egyik fiú sem volt a lakásban.
Vilcsi mocorgott, ezért fél nyolckor megszoptattam. Szerencsére visszaaludt.
Negyed kilenckor jöttek a tejért. Egy üveggel kevesebbet hoztak, mint kértem. Na, mindegy.
Vilcsi 9ig aludt, már éppen kelteni akartam.
Rohamléptekben felöltöztünk, meg kajáltunk és rohantunk a dokihoz, mert 9,40re volt időpontunk.
A dokitól elmentünk a DMbe, pelenkáért és a piacra vásárolni.
Mikor haza értünk, nem sokra rá jöttek apuék, hozták Patrikot.
Anyu szegény rácsapta az ujjára a kocsi ajtót. Úgy fájt neki, Vilcsit nem bírta kivenni a járókából.
Vilcsi negyed egykor jelzett, hogy álmos.
Szopizott, nem is keveset, gondolom, így most elhúzódik az ebéd.
Majdnem a cicin elaludt. Mire a kiságyhoz értem vele, már mélyen szuszogott.
Elég nagyot tévedtem, mikor azt hittem később fog ébredni a kis drágám.
Hiába a pocija felébreszti. Fél kettőkor kelt.
Megebédeltünk, sárgarépás – jégsaláta főzeléket kapott, reszelt sajttal.
Annyira ízlett neki, hogy öröm volt etetni – nem mintha máskor nem lenne öröm.
Ebéd után nagyot játszott a járókában.
Fél ötkor megjött a Krisztián, pont mikor aludni mentünk volna.
Vilcsi természetesen egyből virgonc lett.
Ennyit a délutáni alvásról.
Ha már így alakult, elmentem elintézni a fényképeket.
Nagyon jó dolog a digitális fényképezés, de így sokkal kevesebb fényképem van, amit meg tudok másoknak mutogatni. Hát most kiválogattam, majd 100 képet az elmúlt fél évből és elvittem, hogy kinyomtassák.
Mikor haza értem, pont hívott apa, hogy be kell mennie a belvárosba, ezért egy kicsit késik. Mondtam neki, előbb jöjjön haza, Vilcsit felöltöztettem és mi is megyünk. Félúton találkozunk.
Nem is raktam hordozóba. Imád kézben utazni, mert akkor tud nézelődni. Apa meg amúgy is imádja cipelni.
A buszon meg az utcán, megint mindenki agyon dicsérte, milyen gyönyörű.
Hazafelé elaludt apa ölében.
Mikor haza értünk, gyorsan levetkőztettem, átöltöztettem és megszoptattam, hogy minél hamarabb aludhasson. Nem szeretem kihagyni a fürdést, főleg, hogy Vilcsi imádja, és az jelzi, hogy vége a napnak, de nem akartam, hogy még jobban felébredjen a fürdés alatt.
Hamar el is aludt a drágám.
Éjjel menetrend szerűen kettőkor felébredt keresni a cumit és reggel 5ig megint aludtunk.

 

 

Fő a nyugalom

2010.05.21. 16:45 - Özimami

Címkék: emberek gondok

Pénteken megint elkövettem azt a hibát, hogy délelőtt mentem ki a piacra.
Hazafelé az orvostól beugrottunk, Vilcsivel.
Rengetegen voltak. Mintha szombat délután jönne a világ vége.
Az emberek, ha egy napig nincs nyitva egyetlen bolt sem, fej vesztve rohannak vásárolni, ha meg két napról van szó, akkor kétszer olyan fejvesztve.
Nem értem, elfelejtették azt, amikor még semmi nem volt nyitva vasárnap?
Pedig nálunk, olyankor is volt meleg étel az asztalon.
Tehát a piacon egy gombostűt nem lehetett leejteni, annyian voltak, és nekem itt kellett szlalomozni a babakocsival.
Beálltunk kedvenc zöldségesemhez, Andihoz. Mikor meglátott, mondta, menjek előre. Nem akartam kihasználni, hogy a kicsivel vagyok, amúgy is jól el volt a lelkem.
Időközben legalább ötször megkérdezte, nem akarunk – e előre menni. Nem, nem, mi türelmesen várunk, bár akkor már ott álltunk 10 perce.
Jött egy középkorú férfi, megkérdezte sorban állok – e?
Mondtam igen.
Beállt elém, válogatni, mire az előttem lévő nő, rögtön rászólt, hogy én is sorban állok.
Tudja, csak válogat egy kis almát.
Nem is volt gond, beállt mögém.
A zöldséges stand mellett van egy oszlop, én pont az oszlop mellett álltam, mikor Andi mondja, hogy figyeljem, mert két helyről is állnak.
Történt ugyanis, hogy két idősebb „hölgy” új sort kezdet az oszlop mellett.
Érdekes, mindenki másnak feltűnt merre áll a sor.
Mielőtt sorra kerültem, már csak egy nő volt előttem, Andi megint megkérdezte, nem állok – e előre.
Ráztam a fejem.
Végre sorra kerültünk.
Miközben vásároltam, a középkorú férfi mögém állt.
Erre a csinált sorban álló nő neki esett, hogy álljon sorba, és nem ő következik.
A férfi mondta, hogy mögöttem állt, még meg is kérdezte, hogy itt van – e a sor vége. Akkor még a két öregasszony a környéken sem volt.
Az öregasszony erre közölte, hogy ő nem állhatott mögöttem, mert engem csak előre engedtek a sorba a kicsivel.
 
Na, én eddig bírtam.
Elmondtam neki, hogy majd 20 percet álltam sorba, hogy többször felajánlották, hogy álljak előre, de pont az ilyen emberek miatt, mint ő, nem szoktam kihasználni a lehetőséget.
Annyira feldühített, pedig ilyenkor utána mindig utálom magamat.
Még szerencse, hogy mást már nem kellett vennem, mert olyan elegem lett a piacból, hogy most egy darabig megint nem megyek ki, ha Vilcsi velem van.

 

· 1 trackback

Orvosi vélemény

2010.05.21. 15:43 - Özimami

Címkék: baba doki vizit

Pénteken voltunk doktor bácsinál.
Csak a havonkénti kötelező, egészséges rendelésen.
Megmérték Vilcsit, pont 8000 gramm. Pontosan 14 dekát hízott két hét alatt.
A doki bá meghallgatta a tüdejét és megnézte a kis torkát a hercegnőnek.
Megállapította – amit én már rég tudok – hogy a kutacsa már majdnem teljesen benőtt.
Megnézte a bőrét, azt mondta:
„ – Csodálatos, látszik anyuka, hogy nem használ boltban kapható fürdetőt és más kencéket.”
Ó, ha tudná.
Fürdetéshez a Johnson’s babafürdetőt használom, az orvos által felírt fürdető krémet nem szeretem. Vilcsi teljesen ki volt, amikor még azt használtuk. Na, mondjuk csak 2 hétig használtuk. A popsijára meg Sudocrem-et szoktam rakni, de azt is csak éjszakára, meg kaki után.
Minden esetre nagyon megdicsért minket.
Pedig drágám, mikor a torkát vizsgálta, két akkorát böfizett az arcába, amekkorát ritkán szokott.

Szerda

2010.05.20. 16:11 - Özimami

Címkék: család baba mama napjaink

Reggel nagy fiam keltett minket, hogy elaludtunk. Fél nyolc volt.
Én fent voltam Vilcsinél fél hatkor, de hogy utána, miért sztrájkolt az ébresztő, azt nem tudom. Valószínűleg, ő tette a dolgát, mi meg bőszen kinyomtuk.
Lehet, hogy ki kéne, valamikor piheni magunkat.
Az elalvásnak köszönhetően, apa úgy viharzott el itthonról, mint a nyíl.
Nekem szinte még ki sem nyílt a szemem, már itthon sem volt. Még kaját sem tudtam neki pakolni.
Azért két zsemlét gyorsan megcsináltam a nagy fiamnak. Hurrá már megint ránk szárad egy csomó zsemle. Lassan prézli gyárat nyithatok.
Vilcsi nyolckor ébredt, szokásához híven jó kedvűen.
Egyből követelte a cicit, de utána nem volt hajlandó visszaaludni.
Inkább az ágyunkon játszott. Fél kilenckor jöttek a tejért. Most először vittem ki magammal Vilcsit. Annyira forgolódik, hogy már nem hagyom őt egyedül.
Vilcsivel egészen fél tízig az ágyon játszottunk. Egészen addig, míg Patrik – a kisebbik fiam – fel nem ébredt.
Vilcsit be a járókába és indul az étkezde.
Amíg Patriknak csináltam a kaját, Vilcsi jelezte, hogy ő visszaaludna, mert álmos kezd lenni.
Gyors szopi után, rögtön elaludt.
Aludt 11ig. Csináltam neki kivis – banánt. Most kapott először kivit. Hát egy darabig nem is fog. Nem ízlett neki. Több mint a felét ott hagyta.
Kaja után a járókában játszott. Egészen 2ig. Időközben egyszer tisztába kellett tenni, de azon kívül csodálatosan jó kis lányként viselkedett.
2kor jött az ebéd, paradicsomos krumplit csináltam neki, csirke mellel. A paradicsomos kajákat nagyon szereti. Meg is evett, 280 gramm főzeléket.
Utána még játszott egy kicsit, aztán 3kor már aludt is. Olyan édesen aludt el.
Az ölembe vettem, a homlokára raktam az én homlokomat és becsuktam a szemem. Néha lestem ő mit csinál. Először csak bambult, aztán egyszer csak ő is becsukta a szemét.
Éreztem a kis testét, ahogy elengedi. Finoman az ágyba raktam.
 
Egyszerűen imádom, hogy ilyen édes.
 
Fél ötkor, pont mikor Krisztián haza ért, akkor ébredt.
5 órakor uzsonnáztunk, rizspépet, fruttaputtával.
Nagyon pocsék idő volt még kint, ezért csak én mentem vásárolni.
Vilcsi addig Krisztiánnal játszott.
Hamar, fél óra alatt megjártam a boltot. Mikor haza értem, rá 5 percre megjött apa, ami nagy szó, mert ilyen korán nem szokott itthon lenni, de a bátyja kocsiját vitte szervizre és avval jött haza.
Vilcsi a fürdésig, bent játszott a járókába, igaz apai felügyelettel. Érdekes, ha én vagyok bent, miközben ő a járókába van, egyből nyöszörög, hogy vegyem ki, bezzeg apa nyugodtan ült az ágyon, tévét nézett, Vilcsi meg játszott magában, miközben nagyokat sikongatott.
Fél nyolckor pancsiztunk, hajmosással egybe kötve.
Pancsi után masszázs, negyed óra „szerelmeskedés” apával és utána mindenkitől elköszöntünk, mert mentünk lefeküdni.
Szopi után evett még 100 gramm anyatejet üvegből. Sétáltam vele 2 percet és már aludt is.
Szokásához híven 9kor.
 
Éjjel megszokottan egyszer felébredt 2kor, a cumiját követelve.
Utána csak fél hatkor ébredt szopizni.

 

Minden napra egy mese

2010.05.20. 16:10 - Özimami

Címkék: mese fejlődés baba mama főzőcske napjaink vilcsi

Ma elhatároztam, hogy minden nap le fogom írni, mi történt velünk az előző nap.
Mióta Vilcsi meg született, naplót írok. Na, jó ez enyhe túlzás, próbálok írni.
Az első két hónapban minden nap írtam bele. Aztán sorra kimaradtak a napok, olyan foghíjas lett szegényke.
Kezdtem egy új füzetet, azt is lelkesen megírtam minden nap, de a lelkesedés megint csak 2 – 3 hónapig tartott.
Majdnem minden nap gép elé ülök. Sokkal inkább van erre 10 percem, mint a füzetbe írásra.
Ha Vilcsi nagyobb lesz, ezt ugyan úgy meg tudom majd mutatni neki.

 

Jó szomszédi iszony

2010.05.20. 16:10 - Özimami

Címkék: emberek gyerekek nevelés otthon gondok

A közvetlen – folyosó – szomszédunk egy fiatal pár, négy hónappal idősebb a kisfiúk, mint Vilcsi.
Amióta a kis fiúk megszületett rengeteget sír. Még a lakásban is lehet hallani.
Néha nem értem, egy lassan egy éves kisgyerek, hogy sírhat szinte egyfolytában, amikor ébren van.
Nem egyszer hiszem azt, hogy Vilcsi ébredt fel, miközben csak a szomszéd kisfiú elégedetlenkedik.
Ez kevésbé zavarna, de a közös folyóson is olyan hangos életet élnek, mintha csak ők laknának itt.
A szomszéd asszony legtöbbször úgy viszi el sétálni Balázskát, hogy kint beleteszi a babakocsiba, ott hagyja, és ő még legalább negyed órát molyol odament.
Balázska meg ilyenkor elégedetlenkedve üvölt.
Ma éppen látogatóba jött hozzájuk a nagymama.
A rácsnál olyan hangosan beszélgettek, hogy én a konyhában hallottam minden egyes szót, pedig a konyhám van a legtávolabb a folyosótól. Azt már nem is említem, hogy a rácsot olyan zajjal csukta be, hogy szerintem a földszinten is hallani lehetett.
Mikor mentek befelé, Erika – mert, hogy így hívják a szomszéd asszonyt – halkan megjegyezte, a küszöbön állva, halkan, mert Balázska alszik.
Lehet, hogy én vagyok mostanában érzékeny, és mindenen felkapom a vizet.
De emlékszem mikor – nem egyszer, még Vilcsi megszületése előtt – éjjel jöttünk haza, milyen halkan, óvatosan csuktuk be a rácsot, és amíg a lakásba be nem értünk, meg sem szólaltunk, nehogy megzavarjuk a szomszédokat.
Szerintem az együtt élés alapvető szabályai mindenkire kéne, hogy vonatkozzanak. Kíváncsi vagyok, ő fordított esetben mit csinálna?

 

És dögöljön meg a szomszéd tehene is

2010.05.20. 16:09 - Özimami

Címkék: barátok emberek gondok

Tegnap reggel felhívott egy „barátnőm”.
Azért írom így, mert amióta a férjemmel szétmentünk, már nem olyan jó barátnő, mint előtte.
A férjemmel dolgoztak egy helyen 9 évig. Az esküvői tanúja is az exem volt.
Éppen az ő esküvőjükön lett tele nálam a pohár, a férjemmel kapcsolatban, mert hajnal 2kor pult mellett csókolgatta egy csaj nyakát, bár ő állítja, hogy csak vigasztalta. Meg is kérdezte, hogy én a szememnek hiszek és nem neki.
Na, a lényeg, miután mi szétmentünk, nem sokat találkoztunk.
Valójában egyszer, az első szilveszterkor elhívott engem és az „újdon sült” páromat.
Éjfél után nem sokkal odajött, és közölte, nagy hülyeséget csinálok – itt természetesen a férjemmel való szakításra gondolt – és egy év múlva ilyenkor sírni fogok
- Neked is boldog újévet – válaszoltam.
Hát ez a csaj hívott ma fel.
Azóta nem találkoztunk csak beszéltünk. Neki most májusban volt 2 éves a kislánya, tudta, hogy nálunk is jön a baba, tavaly nyáron felhívott, hogy nem kell – e a babakocsija, mert ő eladná nekem.
Mondtam, nem köszi, már van.
Én nem tudom, én biztos nem tudnám eladni a használt babaholmikat a barátnőmnek. Max. kölcsön adni.
Tavaly novemberben beszéltünk. Kérdeztem, hogy van, mi van velük?
Mondta, jól meg vannak, kettecskén.
Nem értettem. Kiderült, a férje, egy hónappal előtte költözött el. Kemény két évet bírt a kapcsolatuk. Ja és a pasinak nem másik nője van, csak nem bírja elviselni a csaj, „nekem minden kell” természetét. /Lehet, hogy nem 4 hónap után kellett volna összeházasodni/
Ma mikor felhívott, kérdezte mi van velünk? Hogy vagyunk?
Mondtam jól. Folyamatban van lassan egy éve a válóperem, de szerencsére az exxel is jól meg vagyunk.
Nem teketóriázott, rákérdezett nyíltan.
És a pároddal együtt vagytok még?
- Persze, és imádjuk egymást.
- Tényleg – mondta csodálkozva.
Utána még beszéltünk egy – két mondatot, de semmiségekről, majd elköszönt.
Mikor letettem elgondolkodtam. Az embereket tényleg bántja az, ha más boldog?
Én olyan szinten tudok örülni más örömének, mintha az én örömöm lenne és ugyan így tudok bánkódni is.
Az egymásra figyelés és az egymással törődés teljesen kipusztult a világból?
Ennyire nem lehet kegyetlen az élet!

 

Kis ringlispílem

2010.05.20. 16:08 - Özimami

Címkék: boldogság fejlődés baba mama

 
 
 
Egy héttel ezelőtt még arra panaszkodtam, hogy Vilcsi nem akar a hátáról a hasára fordulni.
Egy hónappal ezelőtt, egy családi ebéd után, megmutatta mindenkinek, hogy ő képes rá, de nincs hozzá kedve.
Szombat reggel óta ringlispílt játszik a manócskám.
Úgy forog, mint a csirke a grill sütőbe.
Eddig sem hagytam őt egedül sehol olyan helyen, ahol le tudna esni, de most aztán kétszer úgy kell majd vigyázni rá.

 



süti beállítások módosítása