Drága manócskám reggel fél nyolcig hagyott minket aludni. Akkor viszont követelte a cicit.
Aludni, természetesen megint nem aludt vissza. Úgy látszik, ha apa itthon van, akkor nem alszunk, mert akkor lehet hancúrozni az ágyban.
De amúgy is olyan keveset vannak együtt, most legalább kiélhetik magukat.
Miután megreggeliztünk, Vilcsit is megetettem sárgadinnyés – banánnal és összepakoltunk magunkat, hogy kimenjünk a Margit szigetre.
11kor indultunk. Csodálatos idő volt kint, talán még egy kicsit túl meleg is. A nagy tavon olyan gyönyörűek voltak a tavi rózsák, mint már rég. A békák egyfolytában mondták a magukét. Jó volt kiszabadulni egy kicsit a városból. Nem értem sokan miért vannak felháborodva, hogy nem lehet autóval behajtani a szigetre, hiszen már olyan kevés hely van, ahol tiszta a levegő és távol marad a város zaja.
A szigeti állatkertnél apa kivette Vilcsit, hogy megnézzék az állatokat. Hát itt hibát követett el, mert utána Vilcsit nem lehetett visszatenni a kocsiba. Álmos volt és ő nem szeret a kocsiba aludni. Átvettem és sétálás közben elaludt a karomba. Ekkor már le lehetett őt tenni.
Így aludt több mint egy órát, de amint a szigetről kiértünk, az autók zaja felébresztette.
2re értünk haza. Vilcsi már éhes volt.
Ebédre felraktam főni a levest mielőtt elindultunk és pont kész volt, mire haza értünk.
A védőnő már mondta, hogy adjak neki nyugodtan zöldséget, meg csirke húst a levesből.
Gyorsan megcsináltam és megetettem. Ízlett neki.
A fiúkat éppen etetés közben hozta meg az apjuk. Így teljes lett a létszám.
Miután Vilcsi megebédelt, betettem a járókába és mi is megebédeltünk.
Vilcsi jó kedvűen játszott, de a nagyok – Krisztián és Dorina – rendszeresen bementek hozzá, aminek következtében ki kellett őt venni, hiszen rájött a drágám, hogy velük, sokkal jobb játszani, mint egyedül.
5kor uzsonnázott, vaníliás rizspépet, barackkal.
Utána lefeküdt aludni. Fél 7ig aludt.
Fürdetésig játszott a járókájában, bár többször megint a gyerekekre kellett szólni, hogy ne menjenek be hozzá, mert akkor nem érti, miért nem veszik ki.
Én megértem, én is minden percemet a kisasszonnyal tölteném, de ha folyton játszanak vele és mindig kiveszik, akkor, amikor egedül vagyok vele, hétköznap, nem fogom tudni lerakni.
Fél nyolckor megfürödtünk, masszázsoztunk és úgy nézett ki, hogy nagyon hamar el fogunk aludni.
Tévedtem!
Vilcsi szopizott, evett egy keveset – 50 ml – üvegből. Már úgy nézett ki elalszik, amikor felemelte a fejét, addig fészkelődött, amíg függőlegesen nem tartottam, bőfizett egyet, majd kihányta, amit megevett.
Hívtam apát, segítsen, mert Vilcsinek is és nekem is át kellett öltöznöm.
Miután átöltöztünk, próbáltam elaltatni.
Sétáltunk, ringattam, ágyba tettem, énekeltem. Semmi nem volt jó. Nem sírt, csak nyűgösködött. Kínáltam cicivel nem kellett, próbáltam üvegből, abból ivott néhány kortyot.
Fél óra múlva, egyet köhögött és újra hányt. Ekkor már a rizspépes barackot.
Most sikerült kicseleznem és nem kellett átöltöznünk, csak felmosni.
Apa mondta átveszi egy kicsit. Ő is sétált vele, de 10 perc után én nem bírtam és átvettem.
Leültem vele, ringattam, mikor elkezdte keresni a cicit. Hát – gondoltam – legfeljebb megint hányunk, de ha Vilcsikém kívánja, ám legyen.
Körülbelül 10 kortyot szívott, szájába vette a cumit, befordult a mellkasom felé és egyből elaludt. Mondjuk, már este 10 volt.
Éjjel alig aludtam. Mondanom sem kell, hogy Vilcsi jó ízűen aludt, bár most éjjel kettőkor is szopizott meg ötkor is. Én meg végig paráztam, hogy megint kijön belőle.
a munkahelyér
Ma délben mikor neki láttam Vilcsinek ebédet f
Utolsó kommentek