Vilcsi az igazi ajándék

Olvastam egy könyvet az álmok megvalósításáról.

Csak aztán nehogy a bilibe lógjon a kezünk. Azt meg amúgy is kell majd venni Vilcsikémnek!

Tegnap látogatóba volt nálunk egy régi barátném.
Vidéken laknak, így nagyon ritkán találkozunk, de tartjuk a kapcsolatot.
Délben felhívott, hogy fent van Pesten, fogadó képes vagyok - e.
Mondtam, persze. Akit zavar, hogy szana - szét van a vasalni való, vagy esetleg még nincs elmosogatva a reggeli mosatlan, az ne jöjjön hozzám.
De az nekem nem is a barátom.
Szóval feljött.
Vilcsi egyből nevetgélt rá, kacagott neki.
Mikor ölbe vette, egy óvatlan pillanatban, a nagy beszélgetés közben, Vilcsi ráhajolt a kezére és megharapta. Az az bekapta a hüvelykujját.
"-Jaj, micsoda késecskék vannak ennek a csajnak a szájába - mondta a barátném.
Hát igen, az idő szalad, lánykámnak lassan kijár a fogkefe.

Amióta megérkezett a jó idő átszerveztük a sétálási szokásunkat.
A délutáni sétát nem a nagy melegben tartjuk, hanem amikor már egy kicsit jobb idő van, 6 óra körül. Ilyenkor lesétálunk a buszmegállóba, miután apa munkába nem kocsival jár, hiszen reggel beviszi őt a kollégája, mi a buszmegállóba megvárjuk, hogy haza érjen, majd vele folytatjuk a séta további részét.
Mi Óbudán lakunk, a Római part 4 buszmegállóra van tőlünk.
Tegnap délután is így tettünk, bár elég borongós volt az idő.
Mikor kiértünk a Rómaira szakadt az eső.
Szerencsére a babakocsi aljában mindig ott van az esővédő, így gyorsan feltettem, hogy Vilcsi meg ne ázzon.
Na de mi?
A volt férjem felszolgálóként dolgozik, mit add Isten a Római parttól 5 percre.
Gyorsan felhívtam, hogy bent van - e és bemehetünk -e.
Ekkor apa átvette a babakocsi irányítását és úgy szlalomozott a pocsolyák között, mint valami óriás műlesikló, én meg rohantam utánuk, közben hülyére röhögve magam.
Mire odaértünk, úgy néztünk ki, mint aki beállt a zuhany alá.
Vilcsi meg nagyokat nevetett a kocsi védő alatt.
Hát igen, apával nem unalmas az élet.

Ma reggel rájöttem, hogy Vilcsi nem úgy müködik, ahogy a könyvekben meg van írva.
Nem mintha ez nagyon zavarna.
Ma reggel 6 órakor felébredtem, hogy az én drága tündérkém hatalmasakat cuppog.
Felkeltem, és láttam, hogy miközben alszik, olyan gőzerővel szívja a cumiját, mintha azt várná, talán mégis csak jön majd belőle valami.
Gyorsan kivettem és megszoptattam.
Gondoltam a reggel szopi ezzel letudva, hiszen máskor negyed - fél nyolc körül szokott szopizni.
Hát tévedtem.
Reggel fél nyolckor ugyan úgy felébredt, vígan szopizott, mintha nem előtte másfél órája lakott volna jól.
Én csak örültem neki, mert lassan a napközben szopizást teljesen elhagyja. Hiába kínálom nem kell neki, csak fürdés után és reggel.
Annyira édes, megszokta, hogy reggel anya cicije mindig kéznél van és utána még lehet aludni másfél - két órát.
Éppen most ébredezik a lelkem.

Nagy fiam tegnap osztály kirándulásra ment Veszprémbe.
Nem is gondoltam, hogy Vilcsikénk ennyire érzékelni fogja a hiányát.
Hétköznaponként, délután 4 körül jön haza a bátyja. Onnantól kezdve egészen a fél nyolcas fürdetésig, ő szórakoztatja a hercegnőt. Kivétel az - az idő, amikor alszik.
Tegnap Vilcsi már négy körül nem lelte a helyét.
Szopi nem kellett, a járókába sírva fakadt, ha a pihenő székbe tettem ott sem volt jó.
Folyton az ajtó felé nézett, bármerre fordultam vele.
A végén úgy döntöttem, ha már amúgy sem lehet őt lerakni, bemegyünk apa elé a munkahelyére.
Mikor haza értünk, megint kereste fiacskámat.
Annyira édesek, hogy már most ennyire tudják, mi jó nekik, ennyire megérzik, ha valaki nincs a közelükbe a megszokott emberek közül.

Mondjuk tény, ami tény, nagy a szerelem a lányom és a fiam közt.

A hétvégén, a telken voltunk.
Vilcsi nagyon élvezte és olyan jó baba volt, hogy annál jobbat az ember már nem is kívánhat magának.
Végre kiélvezte, hogy apával lehet. Sokat bohóckodtak.
Egyszerűen imád az apjával lenni.

Szerencsés vagyok, mert a család összes tagja kemény erőfeszítéseket tesz azért, hogy a kisasszonyt elkényeztesse, de ő valahogy nem hagyja magát.
Az idő is remek volt, minek következtében a kerti munkák alatt, kellően lesült mindenki.
Még Vilcsinek is az arcocskája, olyan kis sült zsemleszínű lett.

Vilcsi nevének a jelentése:
Tavaszt hozó tündér, tündér, lomb.
Hát ő inkább a nyarat hozta meg, de azt nagyon élvezi!

Ma muszáj voltam kimozdulni itthonról.
Sajnos hivatalos ügyeket kellett intéznem.
A válásnál kifogtunk egy olyan bírónőt, hogy a párom szerint még három év múlva is válni fogunk.
A lényeg, hogy kitalálta, hogy addig nem folytatja az eljárást, amíg Vilcsi a férjem nevén van.
A párom mondjuk, valahol örül ennek, mert már alig várja, hogy a kicsi lánya végre az ő nevét viselje.
Na, a lényeg, a lényeg, ezért ma be kellett  mennem a gyámhivatalba elindítani az apaság megtámadásával kapcsolatos pert.
Az ügyintéző csaj egy tündér volt. Nem értette miért nem hajlandó a bírónő minket szétválasztani, hiszen a két ügy teljesen egymástól független egymástól.
Mindegy, elmagyaráztam neki a felállást, elmondtam, hogy a férjem is mindennel egyetért, és bármikor megjelenik nála.
Csodálkozott, hogy mi milyen jól meg vagyunk.
Mondtam neki, én úgy gondolom, ha 15 évig éltem vele, szültem neki két gyereket és valaha szerettem, akkor nem fogok acsarkodni rá, természetesen, amíg ő sem teszi ezt.
Azt mondta, ritka az ilyen, pedig mindenkinek így kéne hozzáállnia.
Sokat beszélgettünk, kérdezte, mi a szakmám, mert elég járatós vagyok a jogban.
Mondtam neki, hogy csecsemő és gyermekápoló vagyok, de marketing sulit is végeztem, ott pedig tanítanak jogot is egy fél éven át, bár csak azt, ami ahhoz kell.
Megkérdezte nem akarok - e szakmát váltani? Mondtam, neki biztosan nem. Itt vagyok 20 éve, szeretem, amit csinálok.
Mikor kijöttem elgondolkodtam, esetleg itt is munkaerőhiány van?
Lassan lasszóval fogják majd az embereket azokra az állásokra, amikkel nem lehet 300 ezret keresni és nem menő.
Minden esetre jó, hogy ez is el van részben intézve.
Május 10.én kell visszamennünk, a két pasival. Már fel is hívtam az exemet, hogy ne csináljon programot.

Lassan kezdem úgy érezni a lakásom átalakult Déva várává.
Amit elpakolok estére, az reggelre újra teremtődik és fordítva.
Egész nap szinte csak pakolok, vasalok, főzők és takarítok.
Komolyan ellenem dolgozik a két fiú és a párom.
Pont a hétvégén mondtam a páromnak, hogy itt már soha nem lesz rend.
Megsimogatott és azt mondta:
"-Dehogynem kicsim, majd ha elköltözünk."
Hahaha
Még az a szerencse, hogy látja, hogy nem piszkál miatta.
Mondjuk, egyszer próbálja meg, biztos a fejéhez vágnám a koszos zokniját.

Tegnap este mikor a párom hazajött, felhívtuk anyuját, hogy menjen le a Kerepesi templomba és kérdezze meg van - e náluk szombaton keresztelkedés.
Nem tudom miért, valószínűleg Vilcsi névnapja miatt, de valahogy ragaszkodom, a június 12.höz.
Tehát megkértük "anyóst", hogy menjen le és csak érdeklődje meg,nem kell semmit megbeszélnie, sőt! Csak azt tudja meg, hogy lehet - e azon a napon ott keresztelkedni.
A fiúknak is szombaton volt a keresztelkedője, tehát biztos, hogy megoldható.
A dologhoz hozzátartozik,  mint már írtam, hogy mi még nem vagyunk házasok.
/Ha minden igaz és nem viszi el a kedvesem a tavaszi szellő végérvényesen, akkor jövő júniusba lesz az esküvő, de ez most mellékes./
Ma reggel, kb 15 perccel ezelőtt, felhívott "anyós".
Hát ő nem is tudja, hogy így mi lesz. Szerinte nem is fogják így a Vilcsit megkeresztelni, mert mi ugye nem vagyunk összeházasodva. - Eddig azt hallgattam, minek az esküvő, csak felesleges pénz kidobás - Szerinte az úgy lenne helyes, ha mi mennénk le megbeszélni a pappal, hogy mikor legyen, meg miképpen legyen a keresztelő. A részleteket is jó lenne nekünk megbeszélni.
Mondtam neki, hogy ne megbeszélni menjen, csak kérdezze meg van - e szombaton keresztelkedés.
Jó - felelte - De hát szerinte nem lehet belőle semmi, mert nem vagyunk összeházasodva.
Mi van??
A házasságon kívül született gyerekek legyenek pogányok?
És mi van azokkal, akik egyedül maradnak?
Nem értem!
Lehet, hogy csak nekem ilyen furcsa ez a világ??